Határtalan határvidéken
A tavaszi szünet utolsó napján, 2025. április 27-én 28 alsóvárosis diák indult útnak öt kísérőpedagógus kalauzolásával, hogy felfedezzék Erdély csodálatos világát, egyúttal pedig életre szóló élményeket szerezzenek, hiszen több tanulónk életében ez volt az első hosszabb, külföldi kirándulás. Az utazást a Határtalanul! (HAT-KP-1-2024/1-000650 „Székelyföldi gyöngyszemek”) pályázat támogatásával valósítottuk meg.
A hatnapos erdélyi utazás résztvevőinek korán kellett ébredniük: vasárnap 4:30-kor már izgatott gyermekekkel telt meg a Dobó utca, várva az indulást a nagy utazásra. Az első megállónk Aradon volt, ahol a tizenhárom aradi vértanú emlékművénél koszorúzással emlékeztünk meg nemzeti tragédiánk áldozatairól. Több időt töltöttünk el Vajdahunyad váránál, ahol diákjaink megismerkedhettek a Hunyadi-család történelmével, illetve a középkori életmód és hadviselés sajátosságaival, emellett pedig a korabeli építészet technikáiba is betekintést nyerhettek. Ezek után hosszabb buszos utazással jutottunk el a következő megállóig, Segesvárig, illetve a mellette található Fehéregyházáig, ahol a Petőfi-emlékművet koszorúztuk meg, megemlékezve a költő életéről, művészetéről és eltűnésének rejtélyes körülményeiről. A délután többi részében már a szálláshelyünk felé, a szentegyházi Emőke panzió felé vettük az irányt, ahol bőséges vacsorával és szívélyes vendégszeretettel várták a megfáradt diákcsapatot és kísérőiket.
A második napot Szentegyházán töltöttük. Elsőként a helyi Mártonffi János Általános Iskolát látogattuk meg, ahol megismerkedtünk a helyi közösség legfontosabb értékeivel, hagyományaival, illetve az erdélyi diákok mindennapjaival, valamint a romániai iskolarendszerrel. Az alsóvárosis diákok ajándékokkal is kedveskedtek az iskola tanulóinak. Az iskolalátogatás után pótkocsis traktorra ültünk, hogy a Madarasi-Hargita csúcsa felé induljunk: közel két órán keresztül traktoroztunk, majd gyalog folytattuk utunkat a hegycsúcs felé. A fárasztó túra után a jól megérdemelt vacsora, majd pihenő következett.
A harmadik napon ismét buszra szálltunk, első megállónk a parajdi sóbánya volt, ahol diákjaink megismerkedtek a földalatti varázsvilággal, illetve a sóbánya történetével. A felszínre érve indultunk is tovább Szovátára, ahol a gyönyörű Medve-tó partján töltöttünk el a tavaszias időben néhány órát. A szállás felé tartva megálltunk Korondon, ahol diákjaink átélhették az igazi bazári hangulatot, Farkaslakán pedig Tamási Áron sírhelyénél koszorúval emlékeztünk meg az író életművéről. Mivel kitérőt nem jelentett, megtekintettük a szejkefürdői székelykapu kiállítást is, így diákjaink nemcsak a busz ablakából, hanem testközelből is megcsodálhatták a hatalmas kapukat. A napot bőséges vacsorával, majd a panzió udvarán labdajátékokkal zártuk le.
A negyedik nap is sűrűnek ígérkezett: Csíksomlyón megtekintettük a Mária-kegytemplomot, majd a Mohos-tőzegláp felé indultunk. Idegenvezetéssel bejártuk a láp területét, megismerkedtünk annak élővilágával, medvével viszont nem találkoztunk. A lápból kiérve a Szent Anna-tónál töltöttünk el hosszabb időt a friss levegőn, majd ismét buszra szálltunk, hogy megcsodáljuk Bálványosfürdőt. A szállásra indulás előtt Kézdivásárhelyen is megálltunk, ahol megtekintettük a trapéz alakú főteret, illetve a városközpont jellegzetes épületeit. Az élményteli utazás után az eleven csapat már-már az estébe nyúló labdajátékkal, jóízű beszélgetéssel végezte napját.
Az indulás előtti utolsó nap is korán keltünk, hiszen hosszú nap és sok látnivaló várt a csapatra. Gyimesbükkön megtekintettük az ezeréves határt, illetve a 30-as őrházat, majd a Békás-szoroson részben busszal, részben pedig gyalog átkeltünk a „Pokol kapuján”, és csak csodáltuk a fölénk emelkedő sziklatömegeket. A Gyilkos-tónál utolért bennünket az eső, de csak rövid időre, így itt is kitűnő hangulatban tölthették el diákjaink a körbenézésre szánt szabadidőt. Innen már a szállásra indultunk vissza, hiszen várt ránk a meleg vacsora, illetve a hazaútra történő összepakolás feladata is.
Az utolsó nap reggelén búcsút vettünk szállásadóinktól, illetve a Hargitától, majd nekivágtunk a hosszú hazafelé vezető útnak. Két megállót terveztünk erre a napra: Tordán a sóbányát tekintettük meg, a busz ablakából pedig a Tordai-hasadékot csodáltuk; Torockón pedig igazi majális várt bennünket, hiszen utunk a hosszú hétvégére esett. A Székelykő monumentalitása mellett a község épületeinek hangulata is sokak tetszését elnyerte.
Este fél kilenc magasságában érkeztünk meg iskolánk Dobó utcai épülete elé, ahol már izgatottan várták a szülők a nagy utazásból hazatérő gyermekeiket. Leírni is nehéz, visszaemlékezni is, hogy mennyi csodálatos helyen jártunk, mennyi életre szóló élménnyel gazdagodtak a gyermekek, de annyi bizonyos, hogy erre az utazásra mindannyian évek múlva is örömmel fogunk gondolni.
Béla-Vass Bálint
magyartanár, koordinátor
