Szegedi Alsóvárosi Általános Iskola

Március 15-re emlékeztünk a Szegedi Alsóvárosi Általános Iskolában

           Az idei március 14-i pénteki napunk az egész iskolát átfogó projektnapként valósult meg 1848 forrongó márciusának szellemében. Minden tanterem egy-egy történelmi esemény helyszíneként előkészítve, berendezve, állomásként fogadta az intézmény apraja-nagyját, ahol húszperces etapokban alkothattak, vagy a kívánt feladatnak megfelelően cselekedhettek a gyerekek, átélve a kivívni kívánt nemzeti szabadságot.
         A napot minden osztály a saját terméből indulva kezdte, ahol az első tanórában az osztályfőnök a korcsoportnak megfelelő nyelvezetű kivonatot olvasott fel az 1848 március idusán történt eseményekről. Ennek átbeszélése után indultak el az osztályok a különféle helyszínekre.
      A gyerekek találkozhattak a Pilvax Kör tagjaival a Pilvax kávéházban, ahol egy kávé (Maci Gyerekkávé) elszürcsölgetése közben egy rövid kisfilmet tekinthettek meg az akkori kávéházról és az ott történtekről. A kor hangulatát felidézve egyesek korabeli újságtartóról lapozgathatták fel az aktuális híreket. Egy másik állomáson huszárcsákót készíthettek a gyerekek, míg egy újabb helyszínen különféle kokárdákat alkothattak, melyeket magukkal is vihettek. Megtudhatták azt is, hogy a kokárdát a huszárok – a néppel ellentétben – miért nem a szívük felett viselték, illetve azt is, hogy a színek sorrendjét tekintve miért elfogadott a kívülről befelé olvasható piros-fehér-zöld és a fordított, zöld-fehér-piros verzió is. Egy következő tanteremben a forradalmi eseményekről nézhettek meg diákjaink egy rövid mozifilmet, melynek megtekintése után egy totószelvény kitöltésével tehették próbára tudásukat. A hibátlan szelvényért jutalom járt, nem is akármilyen: egy tanórai ötös történelemből. Egy másik helyszínen szabadulószoba volt. Borítékolt feladványokat kellett a résztvevőknek megtalálniuk és megoldaniuk, s a rejtvény megfejtését követően tudták csak kiszabadítani Táncsicsot. De volt olyan tanterem is, ahol digitális kompetenciáikat fejleszthették a gyerekek: a mesterséges intelligencia segítségével kellett egy toborzószöveget összeállítaniuk, hogy a márciusi ifjak csapata forradalmi tömeggé duzzadjon Pest-Buda utcáin. Nem kisebb lelkesedés fogadta az újragondolt Landerer-nyomdát sem: itt a Somogyi-könyvtárból érkezett 3D-s nyomtatók kerültek bemutatásra a felső tagozatos gyerekek számára, melyekkel Kossuth-bankókat nyomtattak a könyvtár munkatársai.
    A kisdiákok is hasonlóan élhették át ennek a történelmi napnak az eseményeit. Az alsó tagozatos gyermekek a saját termeik között vándorolhattak ugyanazon megtervezés szerint, mint a felsősök. Itt is volt Pilvax teasütivel, Maci kávéval. A kreatív-kör elnevezésű tanteremben pillangó és szívalakú kokárdák készülhettek. Az alsósoknak Landerer-nyomdájában betűhálón kellett kirakni, vagy egy szófelhőn kikeresni az 1848–49-es eseményekhez köthető személyek vagy tárgyak neveit, s a megtalált megoldásokat betűnyomdával papírra vetni. A Táncsics börtöne elnevezésű tanteremben pedig kislabdával kellett ledönteni fahasábokat, azaz mini „ágyúgolyókkal” megsemmisíteni a „börtönfalakat”, hogy Táncsics Mihály kiszabadulhasson. A tornateremben népi gyermekjátékokat próbálhattak ki, s az igazán pajkos kedvű diáksereg néptáncot is tanulhatott. A kicsiknél sem maradt el a számítógép építő használatának elmélyítése: online játszhattak Geniallyt, barangolva a forradalom helyszínein.
        A projektnap az udvaron végződött délben azzal, hogy az iskola minden tagja együtt szavalta el Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményét.
       Nem hiszem, hogy volt gyermek tegnap, aki a „mi volt az iskolában” otthoni kérdésre a „semmi” feleletet adta. Rendhagyó módon ünnepeltünk. Ünnepeltük a magyarság összefogását, a szabadság kivívását. Az interaktív játékokkal a gyerekek közösen oldottak meg feladatokat, egységet és csapatot alkottak. Megtapasztalták, hogy együtt könnyebb, hogy együtt sikeresek és eredményesek vagyunk. Lelkes volt tanár és diák is, éppen úgy, mint azon a szent napon. S mindeközben indirekt módon tanulhattak a gyerekek. Legfőképpen azt, hogy a közös cél összehoz bennünket, s egy nemzetként összefogva nagy dolgokra vagyunk képesek.

„Vannak napok, melyek nem szállnak el,
De az idők végéig megmaradnak,
Mint csillagok ragyognak boldogan,
S fényt szórnak minden születő tavasznak.
Valamikor szép tüzes napok voltak,
Most enyhe és derűs fénnyel ragyognak.
Ilyen nap volt az, melynek fordulója
Ibolyáit ma a szívünkbe szórja.”

                                                                                                                     (Juhász Gyula: Március idusára)

Szeged, 2025. 03. 15.

Ország Gyöngyvér
magyartanár