Szegedi Alsóvárosi Általános Iskola
Csiszárné Farkas-Csamangó Erika, iskolánk tanítója, Pedagógusnap alkalmából a Szegedi Dómban tartott ünnepség keretében Pedagógus szolgálati emlékérmet vehetett át, elismerésként a hosszú éveken át végzett magas színvonalú, lelkiismeretes munkájáért, nyugállományba vonulása alkalmából. Az emlékérmet Plesovszkiné Ujfaluczki Judit, a Szegedi Tankerületi Központ igazgatója adta át.
Gratulálunk, Erika néni!
„Kulturális kalandozás kicsiknek és nagyoknak” – Családi nap a Szegedi Alsóvárosi Általános Iskolában
Május 24-én színes programkavalkáddal várta a Szegedi Alsóvárosi Általános Iskola a diákokat, szüleiket és leendő elsős családokat a hagyományos Családi nap keretében. Az idei rendezvény a világ országain keresztül kalauzolta el a látogatókat, ahol játékos, interaktív programokkal, kézműveskedéssel, sporttal és kulturális bemutatókkal ismerkedhettek meg különböző nemzetek szokásaival, értékeivel.
A napot az X-Treme Tánciskola táncosainak dinamikus fellépése nyitotta meg, megalapozva a nap jó hangulatát. A rendezvény színvonalát tovább emelte, hogy iskolánk tehetséges diákjai is színpadra léptek, és bemutatták produkcióikat – nagyon büszkék vagyunk rájuk!
A világ körüli utazás Olaszországban kezdődött, ahol a „Dolce vita az Alsóvárosiban” jegyében izgalmas állomások – mint a velencei gipszálarcfestés, a pisai ferde torony Jenga formájában vagy a pizza témájú társasjáték – várták a családokat. Olaszország híres építményeit puzzle formájában lehetett kirakni, így a gyerekek játékosan ismerkedhettek meg az ország nevezetességeivel. Hipp-hopp Milánóban érezhettük magunkat az asztalifocinak köszönhetően, míg a tetoválások felhelyezése után már Szicíliába utazhattunk. A kaland végén minden „utazó” emléklapot kapott.
Magyarországot több helyszínen is felfedezhették a résztvevők. „A mese forog, a kukorica ropog!” szlogennel a legszebb magyar népmeséket tekinthették meg az érdeklődők. A „Magyarok, akikre büszkék vagyunk” című kiállítás és a hozzá kapcsolódó foglalkoztató műhely méltón emlékezett meg a magyar feltalálókról. A látogatók játékos kvízkérdéseken keresztül mélyíthették el tudásukat – a legügyesebbek jutalmul Magyarország-kitűzőt is kaptak. A hungarikumok standjánál is izgalmas játékos tanulás és kóstoló várta az érdeklődőket, a gyerekek örömére pedig a kihagyhatatlan zsákbamacska is része volt a programnak. A térképes társasjáték újabb lehetőséget kínált a hazai értékek játékos felfedezésére.
Iskolánkban kiemelten fontosnak tartjuk, hogy már a legkisebbek is játékos formában ismerkedjenek meg a robotika alapjaival – hiszen a jövő technológiája a jelen tudásával kezdődik. Az érdeklődők Bee-bot logikai pályán várakat érintve teljesíthették a feladatot. A programot magyar portékák vására, vidám arcfestés, valamint a „Magyarország, szeretlek!” című családi vetélkedő tette teljessé. Utóbbin a játékosok három válaszlehetőség közül választhattak helyes megoldást a hazánkkal kapcsolatos földrajzi, irodalmi, történelmi, anyanyelvi és sport témájú kérdésekre. Itt nemcsak a tudás, hanem a gyorsaság és a csapatmunka is kulcsfontosságú volt.
Ázsiába is elkalandozhattak a látogatók: Srí Lanka és India termében ékszerkészítés, ceyloni tea, mandalaszínezés, fűszervásár, hindi névírás, sőt, száriba öltözött diákok is szerepeltek a programban.
Japán és Kína is bemutatkozott. A japán sarokban a látogatók szerencsefát készíthettek gyöngyből és drótból, kipróbálhatták az origamizást, valamint kvízkérdéseken keresztül bővíthették tudásukat Japánról. Emellett három diákunk gésának öltözött, így még autentikusabbá téve a japán kultúra bemutatóját. A kínai standon zsákbamacskák, kedves üzeneteket rejtő borítékok, játékok és nemzeti zászlók várták az érdeklődőket.
Oroszországban matrjoska babákat kellett összerakni, és a résztvevők megtanulhatták oroszul a saját nevüket is. Emellett egy kis orosz gasztronómiai kóstoló is várta a vendégeket.
Spanyolországot két helyszínen is felfedezhették az érdeklődők: az egyik helyszínen Forma–1-es versenyt rendeztek Hot Wheels autókkal, lehetett játszani gombfocival, rugós focival és csocsóval, valamint a látogatók maguk is használhatták a különböző robotikai eszközöket, így aktívan belevethették magukat a technológia világába. A tornateremben pedig családi vetélkedő formájában sportos kihívások várták a vállalkozó szellemű látogatókat.
Az USA standján kosárra dobó verseny zajlott muffin nyereménnyel, továbbá lufihajtogatás várta az érdeklődőket, melyet iskolánk egyik diákja készített – a formák között kutya, virág és kard is szerepelt. A kínálatot csillámtetoválás és játékárusítás is színesítette, valamint egy amerikai témájú kvíz, amelyben a résztvevők próbára tehették tudásukat az Egyesült Államokról.
Monaco kaszinóhangulata fogadta a bátrabb játékosokat, ahol flipperezni, társasozni, pókerezni, rulettel játszani, kártyázni, csocsózni, biliárdozni lehetett, emellett pedig PS5-tel is játszhattak az érdeklődők. A szerencsésebbek sorsjegyen is nyertek.
A délelőtt folyamán a leendő elsős osztályfőnökök vidám családi vetélkedőt szerveztek a szeptemberben érkező kisdiákoknak és szüleiknek. A játékos feladatok – mint például „Az első iskolatáskám”, „Esti bepakolás a táskába”, „Reggeli öltözés”, „Pirospontgyűjtés az iskolában” vagy a rendkívül népszerű „Jó munkáért fagyi jár” – mind-mind segítettek abban, hogy a kicsik már most ismerkedjenek az iskolai élet mindennapjaival. Ez utóbbi játék különösen nagy sikert aratott: a felfordított bóják tölcsért, a zsámolyban lévő labdák pedig fagylaltgombócokat jelképeztek, vidám perceket szerezve gyereknek és szülőnek egyaránt.
A tornateremben ezután kézilabdapályát állítottak fel, hogy a gyerekek játékos formában ismerkedjenek meg a kézilabda technikai elemeivel, kedvet kapjanak a mozgáshoz, és akár csatlakozzanak is az OTP Pick Szeged utánpótláscsapatához.
A nap további részét izgalmas kiegészítő programok tették teljessé: ugrálóvár, horgászat, büfé, italbár, valamint egy drogprevenciós előadás is helyet kapott a kínálatban. A rendezvényt a Premier Művészeti és Szakgimnázium, Gimnázium és AMI tehetséges táncos és zenész növendékeinek lenyűgöző előadása zárta – méltó lezárása volt egy tartalmas, élményekkel teli napnak.
A nap során nemcsak színes programok várták a látogatókat, hanem lehetőség nyílt az iskolai közösség jobb megismerésére, és arra is, hogy a családok együtt vegyenek részt a tanulás és szórakozás élményében.
Köszönet minden szervezőnek és résztvevőnek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a nap felejthetetlen élményt nyújtson!
Mosonyi Borbála
nyelvtanár, könyvtáros
Határtalan határvidéken
A tavaszi szünet utolsó napján, 2025. április 27-én 28 alsóvárosis diák indult útnak öt kísérőpedagógus kalauzolásával, hogy felfedezzék Erdély csodálatos világát, egyúttal pedig életre szóló élményeket szerezzenek, hiszen több tanulónk életében ez volt az első hosszabb, külföldi kirándulás. Az utazást a Határtalanul! (HAT-KP-1-2024/1-000650 „Székelyföldi gyöngyszemek”) pályázat támogatásával valósítottuk meg.
A hatnapos erdélyi utazás résztvevőinek korán kellett ébredniük: vasárnap 4:30-kor már izgatott gyermekekkel telt meg a Dobó utca, várva az indulást a nagy utazásra. Az első megállónk Aradon volt, ahol a tizenhárom aradi vértanú emlékművénél koszorúzással emlékeztünk meg nemzeti tragédiánk áldozatairól. Több időt töltöttünk el Vajdahunyad váránál, ahol diákjaink megismerkedhettek a Hunyadi-család történelmével, illetve a középkori életmód és hadviselés sajátosságaival, emellett pedig a korabeli építészet technikáiba is betekintést nyerhettek. Ezek után hosszabb buszos utazással jutottunk el a következő megállóig, Segesvárig, illetve a mellette található Fehéregyházáig, ahol a Petőfi-emlékművet koszorúztuk meg, megemlékezve a költő életéről, művészetéről és eltűnésének rejtélyes körülményeiről. A délután többi részében már a szálláshelyünk felé, a szentegyházi Emőke panzió felé vettük az irányt, ahol bőséges vacsorával és szívélyes vendégszeretettel várták a megfáradt diákcsapatot és kísérőiket.
A második napot Szentegyházán töltöttük. Elsőként a helyi Mártonffi János Általános Iskolát látogattuk meg, ahol megismerkedtünk a helyi közösség legfontosabb értékeivel, hagyományaival, illetve az erdélyi diákok mindennapjaival, valamint a romániai iskolarendszerrel. Az alsóvárosis diákok ajándékokkal is kedveskedtek az iskola tanulóinak. Az iskolalátogatás után pótkocsis traktorra ültünk, hogy a Madarasi-Hargita csúcsa felé induljunk: közel két órán keresztül traktoroztunk, majd gyalog folytattuk utunkat a hegycsúcs felé. A fárasztó túra után a jól megérdemelt vacsora, majd pihenő következett.
A harmadik napon ismét buszra szálltunk, első megállónk a parajdi sóbánya volt, ahol diákjaink megismerkedtek a földalatti varázsvilággal, illetve a sóbánya történetével. A felszínre érve indultunk is tovább Szovátára, ahol a gyönyörű Medve-tó partján töltöttünk el a tavaszias időben néhány órát. A szállás felé tartva megálltunk Korondon, ahol diákjaink átélhették az igazi bazári hangulatot, Farkaslakán pedig Tamási Áron sírhelyénél koszorúval emlékeztünk meg az író életművéről. Mivel kitérőt nem jelentett, megtekintettük a szejkefürdői székelykapu kiállítást is, így diákjaink nemcsak a busz ablakából, hanem testközelből is megcsodálhatták a hatalmas kapukat. A napot bőséges vacsorával, majd a panzió udvarán labdajátékokkal zártuk le.
A negyedik nap is sűrűnek ígérkezett: Csíksomlyón megtekintettük a Mária-kegytemplomot, majd a Mohos-tőzegláp felé indultunk. Idegenvezetéssel bejártuk a láp területét, megismerkedtünk annak élővilágával, medvével viszont nem találkoztunk. A lápból kiérve a Szent Anna-tónál töltöttünk el hosszabb időt a friss levegőn, majd ismét buszra szálltunk, hogy megcsodáljuk Bálványosfürdőt. A szállásra indulás előtt Kézdivásárhelyen is megálltunk, ahol megtekintettük a trapéz alakú főteret, illetve a városközpont jellegzetes épületeit. Az élményteli utazás után az eleven csapat már-már az estébe nyúló labdajátékkal, jóízű beszélgetéssel végezte napját.
Az indulás előtti utolsó nap is korán keltünk, hiszen hosszú nap és sok látnivaló várt a csapatra. Gyimesbükkön megtekintettük az ezeréves határt, illetve a 30-as őrházat, majd a Békás-szoroson részben busszal, részben pedig gyalog átkeltünk a „Pokol kapuján”, és csak csodáltuk a fölénk emelkedő sziklatömegeket. A Gyilkos-tónál utolért bennünket az eső, de csak rövid időre, így itt is kitűnő hangulatban tölthették el diákjaink a körbenézésre szánt szabadidőt. Innen már a szállásra indultunk vissza, hiszen várt ránk a meleg vacsora, illetve a hazaútra történő összepakolás feladata is.
Az utolsó nap reggelén búcsút vettünk szállásadóinktól, illetve a Hargitától, majd nekivágtunk a hosszú hazafelé vezető útnak. Két megállót terveztünk erre a napra: Tordán a sóbányát tekintettük meg, a busz ablakából pedig a Tordai-hasadékot csodáltuk; Torockón pedig igazi majális várt bennünket, hiszen utunk a hosszú hétvégére esett. A Székelykő monumentalitása mellett a község épületeinek hangulata is sokak tetszését elnyerte.
Este fél kilenc magasságában érkeztünk meg iskolánk Dobó utcai épülete elé, ahol már izgatottan várták a szülők a nagy utazásból hazatérő gyermekeiket. Leírni is nehéz, visszaemlékezni is, hogy mennyi csodálatos helyen jártunk, mennyi életre szóló élménnyel gazdagodtak a gyermekek, de annyi bizonyos, hogy erre az utazásra mindannyian évek múlva is örömmel fogunk gondolni.
Béla-Vass Bálint
magyartanár, koordinátor